Vészesen közeleg az ősz és ezzel együtt jön az ovi- ill. sulikezdés.
Sokan már biztosan elkezdtetek gondolkodni azon, hogy milyen foglalkozásra vigyétek óvoda, valamint iskola után a gyerkőcöket.
Van, aki úgy gondolja, hogy a délután legyen szabad, pihenjen a gyerek, lefáradt már napközben, így inkább nem viszi sehová.
A többség viszont mindenképp keresne a lurkónak valami elfoglaltságot még délutánra. Jó lenne angolra járni, vagy sportolni valamit és még a zeneiskolába is szuper lenne eljutni.
De mégis milyen program lenne a megfelelő a délutáni órákban?
Rohangáljon sokat a gyerkőc! Gyűjtsön bogarakat, legyen koszos. Angolul pedig ne tanuljon egy 5 éves gyermek!
Egy nagy népszerűségnek örvendő pszichológus szerint az a jó, ha a gyerek minél koszosabb, szaladgáljon sokat és gyűjtsön bogarakat. Angolul pedig ne tanuljon egy óvodás!
Ha követelőző, diktatórikus rendszerben tanulná az angolt, akkor valóban ne tegye!!!
Viszont ha játék keretében történik mindez, akkor annál inkább! Így nem megterhelő és abban a korban van, amikor még játék közben, gond nélkül elsajátít egy idegen nyelvet is az anyanyelve mellett, hisz ilyenkor még olyan az agya, mint a szivacs. Valószínűleg nem koszolja össze magát közben, de egy biztos! Mindenképp javára válik! Bármi is lesz belőle: orvos, közgazdász, mérnök, eladó vagy mesterember, az angol nyelvtudás mindig jól jön!
Rohangáljon sokat az udvaron és gyűjtsön bogarakat a gyerkőc! És akinek nincs udvara?
A szaladgálást tekintve még érthető is ez az elmélet, hisz erősödik a csemete immunrendszere, felgyorsul az anyagcseréje is. Így szuper délutáni program, főleg, ha az idő is kedvez neki! Ez mind szép és jó és tökéletesen működik nagyobb udvarral rendelkező kertes családi házaknál.
De mi a helyzet a városi gyerekekkel, akik lakótelepen laknak? Szaladgáljanak az aszfalton az autók között? Vagy a játszótéren gyűjtsenek bogarakat? Csak nehogy véletlenül összetört üvegcserepekre, vagy éppen egy drogos injekciós tűre bukkanjanak bogarak helyett!!! Sajnos már kisebb városokban lévő játszótereken is előfordult, hogy a kisgyerek injekciós tűre lelt, miközben a földet túrta! Azért ez elég hátborzongató, nem?
Más világot élünk már és joggal nem engedjük azt, hogy gyermekünk csak úgy szaladgáljon a nagyvilágban! Rengeteg veszély leselkedik rá, de ezt mindannyian tudjuk.
Nagyon sok program közül lehet már választani, így biztos, hogy mindenki talál megfelelőt.
Viszont néha meg az a baj, hogy annyi, de annyi helyre vinnénk szemünk fényét, hogy nem is áll annyi napból egy hét! Ezt pedig nemhogy a gyerek, de már mi magunk felnőttek sem bírnánk. Egyébként meg nem is egészséges túlvállalni magunkat!
Nem beszélve arról, hogy azért nekünk sem árt egy kis minőségi időt tölteni, játszani a lurkóval! Hisz olyan hamar felnő!
Az nem baj, ha választatok néhány délutáni programot a gyerkőcnek, viszont találjátok meg az egyensúlyt, azt az úgynevezett arany középutat, ami még mindenki számára tartható!
A gyerekeknek is jó, ha ovi, suli után nem mindig egyből hazafelé veszitek az irányt. Azonban ügyelni kell arra, hogy ne esténként érjetek haza minden egyes nap és péntek estére már azt sem tudjátok, hol áll a fejetek!
Beiktassuk délutánra vagy ne?
Nem fáradt már hozzá túlságosan a gyermek? Főleg, ha még kicsi?
És mégis mikortól nem megterhelő ez az egész a gyerkőcnek?
Még a csapból is az folyik, hogy mennyire világnyelv az angol és milyen nagy szükség van rá!
De akkor most beiktassuk délutáni elfoglaltságnak az angolt vagy ne? Vajon mikortól nem megterhelő angolul tanulni?
Hogy mikortól nem megterhelő? Inkább térjünk ki arra, hogy mikortól megterhelő!
Középiskolás korban már nagyon megterhelő, ha nem angolozott sokat előtte a gyerkőc. Akkor annyi más elfoglaltság is van már! Angolt tanulni pedig ennyi idősen bizony megterhelő és nagyon időigényes! Persze nem lehetetlen, nagyon szép szintre fel lehet fejlődni, az biztos! Csak éppen már másra nem nagyon jut idő, nem beszélve arról, hogy így sokkal bizonytalanabbul használja az angolt a gyermek, főleg, ha a gyakorlatban túl sokat még nem kell azt használnia.
Minél kisebb a gyerkőc, annál inkább NEM megterhelő számára az angolozás!
Ezért érdemes már babakorban elkezdeni, de ha ovis korban kezdi a csemete, még azzal sem vagytok elkésve.
Ha nincs az óvodában, ill. iskolában lehetőségetek angolozni (természetesen az iskolai órarendbe beépített angol órákon kívül), ovi vagy suli után érdemes hetente 1-2 alkalommal irányított, de mégis játékos, élményszerű angol foglalkozásra eljárni.
Így nyugodtan beépíthetitek az angolozást a délutánjaitokba! Hogy miért? Mert ha játékos angolról van szó, az egyáltalán nem fárasztó! Sőt! Egy külön élmény a gyerkőcnek! Hisz játék közben tanul meg mindent a lurkó!
A Kids Club nyelviskolákban legalább is ez a tapasztalat! Nagyon játékos, a gyerekek örömmel járnak foglalkozásokra és az angoljuk is nagyon jól fejlődik! Pont abban a korban, amikor a legjobban fogékonyak rá! Mire középiskolások lesznek, az angol már teljesen természetes lesz számukra.
Fontosnak tartjátok a mozgást? Viszont az angolt sem hagynátok ki? És mi van akkor, ha pont ütközik a két foglalkozás? Melyiket válasszátok?
Ez attól függ, hogy mi a célotok! Ha élsportolót szeretnétek nevelni a gyerkőcből, amikor heti minimum 3 alkalommal sportfoglalkozásra kell vinni, úgyis a sport mellett teszitek le a voksotokat.
Ha nem az a cél, hogy a gyerkőc a későbbiekben kikerüljön az Olimpiára, vagy akár világbajnok legyen belőle, akkor meg lehet találni a már említett arany középutat! Így már kisebb az esély arra, hogy ütközzenek a foglalkozások.
Ha nem elégedtek meg heti egy-egy angol- ill. sportfoglalkozással, és mindkettőt duplázni szeretnétek, az alap foglalkozások mellett akár még mozgásos angolra is járhattok! J Ott sokat mozog a gyerkőc és még angolozik is.
Ráadásul hatékony, hisz összességében két agyféltekés foglalkozásról van szó! Ha a kettő együtt, egyszerre működik, az igazán klassz tud lenni!
Találjátok meg ti is az arany középutat, és ezzel együtt a számotokra megfelelő foglakozásokat! Onnantól kezdve pedig már nyugodt körülmények között, stresszmentesen tudjátok szervezni a délutánokat.
Cikk szerzője: Grafné dr. Lábodi Vera
