Majdnem mindenkinek van.
Mondhatni, mozdulni sem tudunk nélkülük. Mindenki használja, munkára, tanulásra, szórakozásra, vagy mindháromra.
Ezek a technikai eszközök kétség kívül megkönnyítik az életünket. Jó, hogy vannak, de túlzásba vitt használatuk ugyanolyan ártalmas, mint az egy ültő helyünkben elfogyasztott tepsi sütemény. A különbség annyi, hogy a sütemény után fájni fog a hasunk.
Hogy milyen negatív következményekkel jár a túl sok képernyő előtt töltött idő, még nem tudjuk pontosan. Generációk múlva fog kiderülni tényleges hatásuk.
Annyi bizonyos, hogy a jó dolgok mellett ezek a kütyük mindannyiunk számára ismert, kóros jelenségeket is hoznak életünkbe.
Például a képernyő-függőséget
Valljuk meg őszintén, mindenkivel előfordult már, hogy egy kis szusszanásnyi idő reményében kisgyermeke kezébe nyomta a tabletjét vagy okostelefonját.
Nézzen meg a kicsi egy jópofa Youtube videót, játsszon pár menetet az Angry Birdssel, vagy rajzolgasson.
A foglalkozás el is szokta érni a célját. A gyerekek kitűnően elszórakoznak ezekkel az eszközökkel. Úgy bánnak velük, mintha velük születtek volna, és nehezen adják ki őket a kezükből.
De vajon jó ez nekik?
A mindenféle erőfeszítés nélkül ránk zúduló képtömeg szinte odaszögez a képernyőhöz. Olcsó, könnyen megszerezhető szórakozás.
Semmit sem kell tennem, és ha unalmas, várnom sem kell, továbbkapcsolok. Nagyszerű.
Vagy mégsem?
Mikor adjak egyáltalán először okostelefont a gyerekem kezébe?
Szakemberek szerint 3 éves kor alatt tilos lenne. Az ilyen korú gyerekeknél a fejlődésük, megbízható anyanyelvi tudásuk kialakulása szempontjából sokkal fontosabb, hogy valóságos személyekkel kommunikáljanak.
Óvodás korban napi maximum fél óra a javasolt – de ez is kizárólagos szülői felügyelet mellett. Ne hagyjuk a gyereket egyedül a tablettel, laptoppal. Iskolás korban ez az idő már 60-90 percre nyúlhat. Gimnazisták esetében az idő mellett nagyon fontos a tartalom korlátozása, szűrése, felügyelete is.
Ezeket az idő intervallumokat érdemes betartani, és ezt nem lehet a gyerekre bízni, mivel könnyedén túllépik a megengedett időt – jaj, csak még ezt hadd fejezzem be, annak hadd írjak egy üzenetet. A tipikus soha véget nem érős…
A képernyő függőség ugyanolyan hatással van az emberi agyra, mint a drog-, vagy alkoholaddikció.
Igazán durva esetekben akár 8-15 óra is lehet a játékkal, online térben töltött idő.
Melyek azok a tünetek, amelyekre érdemes odafigyelnünk?
A mindennapi kötelességek elhanyagolása, dühkitörés, rombolás, ébredéskor már az adott eszköz keresése. Evés közben sem tud elszakadni a képernyőtől.
Alvászavar, kommunikációs problémák, szocializációs izoláltság – kivonja magát a családi-, baráti-, társasági életből. Ezeken túlmenően testi tünetek is jelentkezhetnek: hátfájás, fejfájás, látászavar, táplálkozási zavarok – evés, ivás negligálása.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy a képernyő használatot helyes mederbe tereljük?
A legfontosabb a szülői kontroll. Nyilván teljes eltiltással sem érünk célt.
Kisebbeknél praktikus lehet képernyő-zsetont bevezetni. Jutalom gyanánt ezt adjuk a kicsinek, amit aztán felhasználhat a napi limitált képernyőzéséhez.
Nagyobbakkal célravezetőbb a – családi, kerekasztal beszélgetés , ahol mindenki elmondhatja a véleményét, óhaját, sóhaját, pro és kontra. De fontos, hogy egy egységes családi szabályrendszer legyen a beszélgetés vége. Ez a szabály aztán mindenkire vonatkozik.
Figyeljünk azért arra is, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára
Nem kell tűzzel-vassal irtani a számítógépet. Gondoljunk arra, mennyi pozitív dolgot hozott életünkbe, megkönnyíti mindennapjainkat. Használjuk az eszközöket együtt a gyerekekkel. Tanítsuk meg őket az okos eszközök okos használatára. Tartsuk szem előtt a mértékletességet. Az arany középút mindig célravezető.
A napi fél órákat felhasználhatjuk közlekedési dugóban, orvosi váróteremben, vagy egyéb, amúgy unalmas várakozás közben. Így a kicsik is kevésbé frusztrálódnak, és közösen, vidáman tudjuk eltölteni az időt pl. a pénztár előtt kígyózó sorban. Remekül lehet ezeket az eszközöket a saját szolgálatunkba állítani. Úgy, hogy nem mi válunk a rabjaivá.
Használjuk például nyelvtanulásra. Remek lehetőséget nyújtanak a különböző tanulás segítő alkalmazások vagy például kisgyerekek számára online játéktárunk az EnglishZone.
Olvassunk, hallgassunk zenét. Tájékozódjunk ezen eszközök segítségével.
A képernyő előtt töltött idő – mindegy, hogy függő-e az egyén, vagy sem – minden esetben csökkenti a kreativitást.
Fontos, hogy a gyerekeket más tevékenységek irányába tereljük. Ha történetesen ügyesen rajzol tableten, adjunk a kezébe ceruzát, krétát – és alkosson igazi papírra. Ha szereti az építős játékokat, vegyük elő az építőkockákat, legokat – építsen valódi, kézzelfogható dolgokat. Ezzel nem csak a kreativitásuk, de a finom motorikájuk is fejlődik.
Menjünk ki a szabadba játszani, más gyerekekkel. Igen fontos ugyanis a személyes interakció a társaikkal.
Azt azonban ne tévesszük szem elől, hogy minden kisgyermek számára a szülői példa a legjobb példa. És tegyük kezünket a szívünkre. Őszintén – mi tudjuk kontrollálni mennyi időt töltünk a gép előtt?
Tegyük le a gépeket, töltsünk több időt gyerekeinkkel, családunkkal, offline. Legyünk valóban jelen a saját életünkben. Készítsünk selfiet a szemünkkel, és ezeket mentsük el a szívünkbe és az agyunkba.
Források:
https://www.healthy-holistic-living.com/screen-dependency-disorder-screen-time.html
https://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/5110/okostelefon-fuggoseg
https://csaladbanutazunk.hu/szamitogepfuggo-a-gyermekem/
