Hogyan neveljünk

önálló gyermeket?

Amikor megszületik szemünk fénye, ösztönösen gondoskodni kezdünk róla, hisz kisbaba korában teljes mértékben ránk van utalva, maximális törődést és ellátást igényel.

 

Megnyugtatjuk ha sír, etetjük, öltöztetjük, megfürdetjük. A gyermekünkről való gondoskodás teljesen természetessé válik számunkra.

 

Ahogy múlik az idő, úgy lesz képes a csemeténk egyre több mindent egyedül elvégezni. Eljön az idő, amikor egyedül szeretné felhúzni a kis cipőcskéjét vagy becipzárazni a kabátját. Egyre többször halljuk tőle, hogy „majd én egyedül”.

 

A későbbiekben, ahogy cseperedik gyermekünk, egyre nagyobb teret szeretne nyerni az önállóság terén.

 

Hol ronthatjuk el?

 

Sokszor le szeretnénk venni gyermekünk válláról a terhet, és elkészítjük neki a reggelit, elpakoljuk a ruháit, kitakarítjuk a szobáját akkor is, amikor ő már önállóan is képes lenne erre, sőt, kezdetben szívesen meg is csinálná mindezt. De hát olyan jól esik jót tenni! – gondoljuk ezt mi!

 

Előfordul az is, hogy a nagy rohanásban egyszerűen nincs időnk és türelmünk kivárni, amíg csemeténk önállóan hajlandó végre felöltözni, így inkább ráadjuk mi magunk a ruhát, csak hogy indulhassunk már!

 

Szép gesztus, hogy segíteni szeretnénk, az is érthető, hogy csak rohanunk, nincs időnk semmire, de mégis muszáj megtalálnunk az alkalmat arra, amikor a gyerkőc gyakorolhatja az önállóságát, hisz így tud az benne megfelelően kifejlődni.

 

Miért fontos, hogy önállóvá váljon gyermekünk?

 

Gondoljunk csak arra, hogy nem lehetünk ott neki minden pillanatban, és ha felnő, muszáj lesz a saját lábán megállnia.

 

Ha nem alakul ki benne kellő önállóság, felnőttként nagyon nehezen, rosszabb esetben egyáltalán nem tud majd boldogulni az életben.

 

És mégis mit tegyünk, hogyan segítsünk neki?

 

Bár maga a folyamat már egészen kicsi korban elkezdődik, hosszú évekbe telik, míg gyermekünk teljesen önállóvá válik. Minden életszakaszának megvannak a maga fejlődési feladatai, lehetőségei.

 

Ne hátráltassuk az önállósodásban!

 

Nagyon fontos, hogy gyermekünket ebben a folyamatban semmiképp ne hátráltassuk, inkább segítsük őt az önállóságának kialakulásában!

 

Ha elfojtjuk benne, könnyen alkalmazkodik a helyzethez és elvárja, hogy mindent megcsináljanak helyette.

 

Hamar eljön az ideje, amikor a kis apróság már maga szeretné kanalazni az ennivalóját. Adjuk a kezébe a kanalat és engedjük neki, hadd csinálja!

 

Lehet, hogy eleinte összemaszatol mindent, de nagyon gyorsan megtanulja, észre sem vesszük, és ő már gyönyörűen eszik egyedül.

 

Az óvodában is segítik az óvó nénik a gyerekeket önállóságuk kibontakozásában. Hamar megtanulnak a csemeték egyedül öltözködni és a játékokat is szépen elpakolják maguk után.

 

Otthon is hagyjuk, hogy egyedül öltözzön fel gyermekünk, és tényleg csak akkor segítsünk neki, ha már „ég a ház”!

 

Ahogy cseperedik a gyerkőc, engedjük kibontakozni egyre több területen. Pl. saját maga elkészítheti a reggelijét is.

 

Egyes feladatokat először végezzünk el közösen!

 

Tanítsuk meg a gyermeket játékainak rendszerezésére is. Kezdetben pakoljuk el a játékokat együtt, majd egy idő után már képes lesz egyedül is rendet rakni. Lehet, hogy nem lesz olyan tökéletesen nagy rend, mintha mi csináltuk volna, de a célt elértük.

 

Így történik ez a Kids Club angol foglalkozásainkon is. Már az egészen picurok is megtanulják, hogy amikor elkezdjük a „Clean up” dalt énekelni, akkor közösen pakoljuk el az adott feladat kellékeit, hogy minél előbb jöhessen egy új, vidám feladat!

 

Amikor iskolás lesz gyermekünk, fontos, hogy már az elején önállóságra tanítsuk ezen a területen is!  

 

Ne faragjuk ki helyette a ceruzákat és az iskolatáskáját se mi magunk pakoljuk el! Az első időszakban persze csináljuk együtt, mint a rendrakást, de törekedni kell arra, hogy a későbbiekben már saját maga készítse össze a dolgait. Ha mindig mi tesszük helyette, egy idő után, ha valami hiányzik, azért bennünket fog hibáztatni, nem tanulja meg hogy mi a dolga, feladata.

 

Sok szülő, amikor a gyermekéért megy az iskolába, saját maga írja fel a házi feladatot. Így azt szokja meg a kisiskolás, hogy a házit nem kell megjegyezni, az anya felelőssége.

 

Dicsérjük sokat!

 

Nagyon fontos, hogy megdicsérjük gyermekünket, ha valamit önállóan próbál véghezvinni. Akkor is, ha épp nem lett olyan nagy rend, vagy nem sikerült olyan szépre azt a szendvicset elkészíteni.

 

A sok dicséret biztos, hogy pozitív hatással lesz rá és kedvet kap ahhoz, hogy egyre nagyobb önállósággal lássa el a kis feladatait.

 

Legyünk a gyerkőchöz kedvesek!

 

Ha gyermekünket olyan feladattal látjuk el, amelyet önállóan kell elvégeznie, rendkívül fontos, hogy ne diktatórikus stílusban kommunikáljuk ezt felé!

 

Pl. ahelyett, hogy azt mondanánk: „Elfelejtetted bevetni az ágyad, menj vissza és vesd be azonnal!”, mondjuk inkább a következőt: „Kicsim, kérlek vesd be az ágyad!”. Amikor pedig végzett vele, máris jöhet a dicséret: „Milyen szép lett! Nagyon ügyes vagy!”

 

Legyünk türelmesek!

 

Ne siettessük, ne vegyük ki azonnal a kezéből, ha valami nem megy elsőre. Várjunk mosolyogva, ha kell csak egy-egy apró részletnél segítsünk.

 

Csak játékosan!

 

Mint mindenben, így az önállóságra nevelésben is nagy szerepe van a játékosságnak, főleg kicsi gyermekeknél.

 

Sokkal könnyebben megy a rendrakás is, ha közben énekelünk, mondókázunk gyermekünkkel.

 

Játékos kereteken belül gyorsabban és szívesebben sajátít el mindent csemeténk.

 

Kids Club nyelvi foglalkozásainknak is pont ez a lényege. Fontos, hogy a csemeték játékként éljék meg a nyelvelsajátítást, ne pedig kötelességként.

 

Így sokkal hatékonyabb is, hisz a gyerekek kiskorban mindent a játékon keresztül tanulnak meg. Az is előnye a közösségnek, hogy gyermekünk is láthatja, mások saját maguk vágnak, hegyeznek, pakolnak el. Így ő is jobban szeretné, motiváltabbá válik az önállóságra.

 

Sőt! Sokszor kellemetlen is számára a kortársak előtt, hogy anya segít neki.  

 

Szülői kötelességünk, hogy engedjük a lehető legjobban kibontakozni gyermekünk önállóságát és véletlenül se fojtsuk el azt csírájában! Az önállóságra törekvés minden gyermekben ott motoszkál, nekünk az a dolgunk, hogy hagyjuk a felszínre törni, majd pedig segítsük azt a saját kis medrébe terelni.

 

Így érhetjük el, hogy a gyermek felnőttként könnyebben boldogulhasson az életben és képes legyen megállni a saját lábán.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az oldal sütiket használ, hogy a legjobb élményt nyújtsa. Az Sütik elfogadása gombra kattintva fogadhatja el.